2010 szeptember 14. | Szerző: Beccy
Éljen az NLC! Nem tudtam belépni és elszállt az ihlet. Pedig lett volna miről írni, csak így, napok után…
A céges buli nagyon jó lett, ezek a közös lazítások nagyon jól össze tudják hozni a bandát. Kaptam egy állásajánlatot is, az egyik lány most megy és rákérdezett, mi lenne, ha mennék én is?
Hű vagyok. Nem megyek. Megvárom amíg kirúgnak. Főleg a mai nap után úgy éreztem, harcolok a munkanélküliségért, olyan iskolapélda szerűen csesztem el mindent szép sorban…
Az eső állandóan szakad. Viszont fura módon ez nekem mindig jól esik. Vidámabb leszek tőle, ilyenkor mindig olyan finom, tiszta illata van az amúgy is csendes városnak.
Az egyik lány csinált a csapatról képeket, csak úgy. Végre, eljött az idő, amikor tetszem egy fotón magamnak. Feltettem párat Facebookra és csak pozitív jeleket kaptam vissza 🙂 Nagyon jól esik ám hiú lelkemnek.
Scott… Nos, Scott egy nagyon jó baráttá vált, viszont van barátnője -aki piszok féltékeny rám- így nem találkozhatunk, csak a skype marad. Igazából nem is kell több belőle.
A szomszéd srác is alakul, tegnap átjött, mert túl sok kaját csinált és megvacsiztunk. Épp gyertyáztam, így odadobtuk őket az asztalra, begyújtottunk a kandallóba és átbeszéltük az éjszakát. Nagyon jól esett az, hogy valaki ennyire figyel arra, amit mondok és voltak témák, amikor szinte ugyanazt akartam mondani, mint ő. Viszont nemsokára megy HAZA. Én pedig maradok, tehát nem fenyegeti a veszély a lepedőmet a gyűrődésektől…
Vb
2010 szeptember 10. | Szerző: Beccy
Ma nagyon jó idő volt. Viszont ez nem hatott meg.
Kipróbáltam a kandallót. Lobog a tűz és kortyolgatom a kis tokaji aszúmat. Nem fogod elhinni, ITT lehet kapni aszút. Meg kékfrancost is 🙂 A kiírás szerint legalábbis az. Megmaradtam a tokajinál, szereztem körtét – na, az is from Hungary és megy a tankcsapda a gépről.
A nappalim ablaka egy parkra néz, az ablak alatt van egy kis beépített kucorgó. Annyira hangulatos, imádom az egészet úgy ahogy van.
De előjött az a nyavajás home sick. még egy hét se telt el és a HR közölte, most kéne eldöntenem, mikor megyek haza. Ugyanis havonta 5 napot otthon vagyok, amit fizet a cég. Megvették a repcsijegyem, október elején – amikor amúgy jöttem volna ki – megyek haza.
És a novemberit is, és a decemberit is és a januárit is….
Nem találom a helyem. Nagyon nem. A munkahelyen nagyon aranyosak a kollégák, holnap megyünk közösen sörözni. Persze mi csapatépítésnek hívjuk majd. Leegyszerűsítik. Tetszik a dolog. Bár azok a régi szép idők, amikor tandemeztünk…
És jó, hogy vártak vissza a régi barátok. Örültek – vagy csak nagyon jól megjátszották – annak hogy visszajöttem. De most nincs benne kihívás. Minden egyszerű és megszokott, mintha hazajöttem volna.
Szomszéd srác ma átjött, van-e kedvem bulizni velük. Nem volt. Ma punnyadás napot tartok. És egész hétvégén. Lehet hogy nemsokára le akartok majd beszélni a blogírásról? 🙂
2010 szeptember 9. | Szerző: Beccy
Örülök hogy te is itt vagy Bruni 🙂 Veled mi újság? 🙂
A meló nagyon száraz, uniós tenderek megpályázásában segítünk külföldi cégeknek. Értesítjük őket, hogy van, ami a profilba vág és egy gyors egyeztetés után ki is derül, érdemes-e belevágniuk. Most csak aktákat tologatok pár hónapig, amíg bele nem jövök. És amikor már vérprofi leszek, kb egy év után, mehetek is haza a jó öreg Budára.
Edinburgh lehet hogy jobban illik hozzám. Ad egy szabadságérzetet, hogy nem ismernek – egy francokat nem – annyian, nem nézem az árcédulákat és ha kikapcsolódni vágyok, elég csak végig sétálni a Princess streeten 🙂 Ami a főutca. Bár akkor már inkább a Royal Mile 🙂
Amiért a leginkább ki akartam jönni, az a magány volt. Jó lenne már egy kicsit egyedül lenni és megtalálni önmagam. Annyi mindennek és mindenkinek akartam megfelelni, hogy teljesen elvesztem. Talán itt sikerül. És végre foglalkozhatok ezoterikával, amit már olyan rég akartam. Vettem is pár könyvet, letöltöttem pár CD-t…. amik most ott pihennek a polcomon egy hete, mert nincs rájuk időm. Egy hét után úgy érzem, teljesen ki vagyok facsarva és már-már ott tartok hogy képtelen vagyok értelmezni egy mondatot amit előtte háromszor elolvastam. Holnap péntek, értékelések és végre hétvége. Mit fogok csinálni? A tengerpart és take away tee van tervben.
VB
2010 szeptember 7. | Szerző: Beccy
Ma nálam voltak a régi gymesek. Edzőék, a recepciósok, Jesus, és az új csapatból az egyik lány, akit még ismertem. Nagyon hiányzott Gina az összképből… Rossz hogy nincs itt olyan igazi barátom. Még.
Annyi minden történt két év alatt és olyan gyorsan elrepült, mintha csak tegnap lett volna. Viszont ma legalább történt egy Beccys dolog.
Már mindenki megérkezett, amikor kopogtattak az ajtón. Gondoltam, hangosak vagyunk, vagy valami, de csak a szomszéd srác jött volna át, mert kizárta magát a lakásból, a barátja pedig soká jön… Ha esetleg tudnék segíteni bejutni a lakásba, vagy maradhatna, amíg haza nem ér a span, nagyon hálás lenne.
A magners kihozta belőlem a régi poént:
-Majd Jézus segít neked!
Szegény srác csak állt ott, és nézett bambán, hogy mit akarok. Beszóltam Jesusnak. Csak egy plasztikkártya és egy perc kellett neki. Nekem pedig kb 15, mert kedves szomszéd köszönte a segítséget és elnézést kért, amiért egy pillanatra hülyének nézett.
Kedves.
Most, hogy elmentek a vendégeim, felmentem Facebookra.
Bejelölt.
HETERO!!!!
Its raining man 🙂
VB
2010 szeptember 6. | Szerző: Beccy
A sztori végül is az volt, hogy a főnök meglebegtette, hogy ha akarunk, dolgozhatunk egy évig külföldön, az anyacégnél vagy leányvállalatainál. Edinburghban van az egyik. Lecsaptam rá…
A HR-es pedig rám. Mi lenne, ha egy hónappal korábban indulnék? Mondjuk 4 nap múlva?
Kihívás volt. És szeretem a kihívásokat. Összepakolni a dolgokat, elrendezni mindent… És négy nap múlva repülni a jó öreg KLM-en, fapados helyett 🙂
A repülőtéren várt egy új kolléga – tudod, nehogy eltévedjek Magnersezni, – és hazafurikázott. Majd holnap megmutat mindent. Kedves volt tőle. Ledobtam a csomagjaim, átöltöztem és mentem skót faterral Standing Orderbe. Nagyon jó újra itt. Hideg van, fújdogál a szél, későn fekszik a nap és …. Nem is tudom. Olyan más a világ.
Találkoztam még pár régi arccal, és jó volt hallgatni a régi sztorikat, kivel mi történt két év alatt. El se hiszem. Már két évet lehúztam Pesten és most újra itt vagyok.
Ma találkoztam a kollégákkal. Nagyon rendesek. Nem meséltem arról, hogy éltem már itt. Inkább arról, milyen Magyarország. Fura. Nincs honvágyam.
Az albi jó. Egyedül kaptam egy lakást. És igen! Van kandallóm! Juhhé 🙂 Be is gyújtottam és gondoltam, keresek netet is, mert az sajna nem volt elsőre a lakásban. A szembeszomszédban két srác lakik, hozzájuk kopoktam át wifi-ért. Igen. Magyarok. Igen. Lehet hogy nem a távfűtés miatt van meleg. Az is egy szoba nappali, a kanapé nem kihúzhatós… Mond, miért mindig a legjobb pasik Azok???
Beletörődtem. Legalább a netet megosztottuk, és ha be kell verni egy szöget, akkor csak átkiabálok nekik.
Fáradt vagyok. Annyi minden történt és annyi mindent szeretnék leírni, de nem megy. Egyedül vagyok, miközben annyian vannak körülöttem. Jó ez a kis magány. Pont erre a csendre van szükségem.
VB
2010 augusztus 25. | Szerző: Beccy
Hosszú sztori a miért és tény, hogy tettem érte rendesen hogy ez így történjen. Tehát ennek a taglalása most kimarad. Amire büszke vagyok, az az, hogy 3 nap leforgása alatt el tudtam intézni a leendő albimat, melómat és a repcsijegyet is megvettem. Őrültségnek tűnik az egész. Itthagyni az otthonomat és mindent újra, és hazamenni Skóciába. Valahogy olyan, mintha hazamennék. Várom hogy újra a régi barátokkal legyek, hogy ne érdekeljen, mennyi a számla végösszege, mert tudom, hogy még bőven marad a kártyámon, hiányzik a tiszta levegő és a repülés.
Azt hittem, mindenki le akar beszélni. Ehelyett azt kaptam, gondoltak rá, hogy visszamegyek. Csak és kizárólag magam leptem meg azzal, hogy hirtelen elkezdtem a régi-új életemet szervezni. Most igazából ez kell nekem. Egy kis nyugi, kiszakadni abból a stresszből ami itt van, élni és spórolni a lakáshitelemre…
Októberben megyek, és akkor újraindul ez a blog. Újra írhatok olyan dolgokat, amiket jó visszaolvasni, és nem bántok meg vele senkit. Köszönöm a kommenteket, örülök hogy hiányoztam 🙂
VB 🙂
2010 augusztus 22. | Szerző: Beccy
Mit is mondhatnék. Nem mondok inkább semmit. Legyen egy titok, hogy mi történt, mert már úgyis ismer mindenki, talán túlságosan is.
És miért pont Terézanyu indul útnak?
Mert Beccy megrözgött somlóifaló localpatrióta, aki inkább gürizik éhbérért, mint belássa, neki Edinburghban jobb.
EDI-ben jobb.
Hiányzik EDI. Ami tudom hogy nem olyan, mint volt, és most más lenne. Ugyanolyan ismeretlen, mint amikor 4 éve beléptem az országba és ugyanolyan ismerős, mint 2 éve, amikor búcsút mondtam neki.
Bár még vacilálok azon, hogy mennyire érdemes felrúgni mindent, amit 2 év alatt sikerült felépíteni, és újra egy új életet kezdeni… Mert ez új. Tervek nélkül nekiszaladni a nagyvilágnak, hogy talán lesz valami… Új kihívások és nyugodtabb körülmények.
Ja, és még valami. A Scótokról nyugodtan írok, mert ismerem őket. Persze nem mind az 5 milliót, csak pár százat, és ott éltem. Azt hiszem, pont annyira írhatok róluk, amennyire ők alkotnak véleményt rólunk 🙂
2010 február 5. | Szerző: Beccy
Drága Siccem. Felejteni akarok. Még visszaemlékezni is rossz arra a félresikerült délutánra, amit annyi más hasznos dologgal eltölthettem volna, ehelyett egy Metroszexuális boltkóros pasival köröztem a WestEndben, és azt figyeltem, mikor rohan elő valaki egy pezsgővel és üvölti, hogy benne leszek a kész átverésben… 2 Órát bírtam. Szégyen, hogy ennyit egy olyan alakkal voltam, akivel alig váltottunk értelmes mondatokat, így egyszercsak fogtam magam, és leléptem.
Két óra telt el, mire hívott, merre vagyok, mert ő még mindig itt van a boltban, (ahol azt hitte, próbálgatok épp valamit)…
Tehát ennyi.
A legrosszabb az egészben az, hogy minnél több ilyen félresikerült randim van, annál inkább hiányzik Pasi. Tehát mostantól nincs randizás, marad a tanulás, a meló, és az álmodozás, hogy maaaajd eeeegyszeeeeer jöööööön a feeeehhhééééérrrr hercegen a kékszemű ló…
Vagy nem.
Az irodában “szakítottunk” apucipicifiával, mert már zavart, ahogy főnökfeleség tervezgetett… Este aztán elvitt a Dérynébe, mert megérdemlem, hogy randizzak egy olyan pasival, akitől nem kapok sikítófrászt 10 percen belül.
Nem kaptam, kortyolgattam a borocskámat a kandalló előtt és nagyon jól elbeszélgettünk. Mindenről. Arról is, hogy valentinnapkor anti-randi -napot tartunk, mert nehogymá’ csak a pároknak legyen jó, hanem nekünk is.
Tehát most megint kombinálhattok és reménykedhettek. 🙂
Jó 7végét
2008 december 31. | Szerző: Beccy
Sicc a boszi dobott meg. Nem tudta mit tesz hehehe
Horoszkóp: Bak. De nem igaz rám. Van bennem a fullánkos skorpióból, a romatikus halakból, a törtető bikából és a maximalista oroszlánból. Amúgy nem olvasok horoszkópot, amióta leszólta egy horoszkóp, hogy nem készülök az ünnepekre inkább a BAlcsira és a hideg sörömre…
Egyéb események azon a napon, amelyen születtél: Anyukám azt mondta, hogy azon a télen akkor esett először a hó, amikor eldöntöttem, hogy kibújok. További dolgok? Összetört a kocsi, mert nekünk jöttek a kórház felé. Ez van, már a kezdeteknél sűrűsödtek a dolgok körülöttem.
Ha nyernél a lottón: Elosztogatnám és elkölteném. Világbéke:)
Ha süti: Mogyorós-ropogós-krémes-gyümölcsös. Ne legyen nagyon édes és elpusztitom:)
Színeid ruhában: Neo szekrénye tele van zölddel, kékkel, pirossal. DE! Szeretem a feketét, fehéret, barnát, csíkosat, kockásat… azok nem színek, de jellemzőek (lesznek) rám:)
Most mi van rajtad: Skótkockás nyaksál, pamutzokni, meleg polár pizsama. Épp a karácsonyi náthát próbálom túlélni…
A legutóbbi könyv, amit elolvastál: Szintén NEO szekrényéről: Maja a méhecske. 1958-as kiadás, semmi csilivili kép, vagy rövidítés. Nosztalgiázom. Nem röhög, könyvutalványt küld.
Amit soha nem választanál háziállatnak: Borz, patkány, pók, póniló. Bár ha a kérdés, mit szeretnél, akkor lehetne pölö az aranyhal . Az legalább csendben van és nem kell naponta porszívózni a lakást utána
Tíz év múlva ilyenkor hol látod magad? Saját kis lakásban, szuperféjjel és szupergyerekkel készítjük a szilveszteri menüt .
A legutóbbi nagyon jó élményed: Kibújni egy hatalmas dobozból és jóóóó alaposan meglepni a szülőkett akik csak februárra vártak. Mindenkinek körbeért volna a szája, ha nincs ott a füle:)
Szereted a kihívásokat? Nem szeretem őket és ők se szeretnek engem. Mert mindig megtalálnak és amilyen vagyok, megküzdök velük. Többnyire én nyerek:)
Mi a legkedvesebb illatod? Reggeli kávé, frissen vágott fű, tavaszi erdő… Parfümöt ne kérdezz, félévente váltok.
Mit tartogat számodra egy tökéletes este? Boldogságot, nevetést, jó sztorikat, mindent amire később jó visszaemlékezni
Mi a legkedvesebb emléked: Sok van. Bár egyszer amikor a hó miatt egy kis faluban ragadtunk, akkor sajátkezűleg készítettünk kenyeret. Finom, ropogós, meleg… az egész család segített, volt benne valami ünnepi, szeretetteljes…
Legjobb és/vagy legrosszabb tulajdonságod: Magamat nem fényezem, a rosszat pedig minek mondjam. Nyitott könyv vagyok. Fejts meg:)
Hógolyózni hívom: Phoebebaby-t
Bruni-t. Nem érdekel hogy most nincs blogod, kezdj el egy újat mert már végigolvastalak:P És szerintem 2006 óta történt pár dolog:)
2010 szeptember 20. | Szerző: Beccy
Hétvégén öt percre kisütött a nap. Mivel hét elején arra gondoltam, itt az ideje beruházni egy új bicajra (tudod, jön a hideg és itt az idő lefagyasztani a hátsóm…). Most nem újat vettem, hanem egy használtat, nagyon olcsón és nagyon jó állapotban. Lementem Portobellóra – vagyis a tengerpartra, ami szerintem inkább egy öböl, de ne döfjünk már akkorát a skótokba… Tehát tengerpart, forró tea és – aránylag – jó idő.
Gondolkodtam ezen az idióta párkapcsolatosdin. Mi volt velem régen, hogy képes voltam eltűrni a másik hülyeségeit évekig és mi van most, hogy nem? Miért voltam képes újra felrúgni mindent és elmenekülni a problémaim elől? Vagy pont itt fogom megoldani őket, a világ végén?
Hallgattam a tengert, néztem a messzeséget, és az embereket. Sokkal boldogabbnak tűntek, mint akik otthon sétálgatnak az utcán. Volt, aki rám mosolygott és visszamosolyogtam. Nyugalom. Mély levelő, bent tart, kifúj a fáradt levegő és kitódulnak a gondok is. Egyedül vagyok a világ végén és mégis itt vannak velem azok, akiket szeretek. A családom, a barátaim, az ismerősök, régi szép emlékek… apucipicifia…
Soha nem fogom elfelejteni azokat az átskypolt éjszakákat, a sok ökörséget, amit együtt és egymásért csináltunk. Azt, hogy megtanított arra, hogy nem kell félnem a holnaptól mellette. És ha nagyon hiszek valamiben, akkor az sikerülni fog.
Most is itt van velem. Érzem, ahogy átölel, a fülembe súg és elmondhatok neki mindent. Olyan, mintha nem is történt volna meg. Mintha most is várna haza. Mintha…
Nem. Igazából nem olyan. Üres vagyok és üvöltenék, hogy hiába jöttem el idáig, az emlékek utánam jöttek. Elég egy mozdulat, egy íz, illat vagy kép, és újra itt van az egész.
A szüleimnél voltam és felhívott. Hogy most szaladt bele egy másik kocsiba. És hogy ne haragudjak. És hogy szeret. Csak engem tudott felhívni. Én aznap este senkit. Éreztem, hogy nincs többé. Elment és magával vitt egy darabot belőlem. Azóta csak az üresség van és az a piszok felszinesség, amivel próbálom azt mutatni, hogy minden rendben. Pedig nincs. Hiányzik nagyon.
Szeretem Edinbrát. Szeretem a tengerpartot és a hegyeket. Az esőt és a szelet. A kandalló tüzét. Megnyugtat és ad valamit magából. Mintha azt mondaná, lesz holnap, ne félj. Én itt vagyok veled. És holnap fel fog kelni a nap, és visszahozza azt, ami elveszett. És újra szívből tudsz nevetni.
És tudom hogy lesz holnap. És azt is tudom, hogy ezek az idők egy emlékké fognak szelidülni egyszer. És azt is tudom, hogy addig még gyógyulnom kell és megtalálni önmagam. Tudom, hogy egyszer véget fog érni az, hogy egyedül akarok lenni. Tudom hogy sokan gondolnak rám. Tudom hogy sokan büszkék arra, hogy fel tudtam állni. És tudom azt is, hogy akik ismernek, azok tudják, hogy igazából még nem álltam fel, hanem csak térdeplek a saját romjaimon.
Erre igazából nem lehet mit mondani. Mindenki átéli, de igazából senki se tudja, mi az, ami használna ilyenkor. Talán csak az idő.
Oldal ajánlása emailben
X