2010 szeptember 14. | Szerző: Beccy |

 Éljen az NLC! Nem tudtam belépni és elszállt az ihlet. Pedig lett volna miről írni, csak így, napok után…

A céges buli nagyon jó lett, ezek a közös lazítások nagyon jól össze tudják hozni a bandát. Kaptam egy állásajánlatot is, az egyik lány most megy és rákérdezett, mi lenne, ha mennék én is?

Hű vagyok. Nem megyek. Megvárom amíg kirúgnak. Főleg a mai nap után úgy éreztem, harcolok a munkanélküliségért, olyan iskolapélda szerűen csesztem el mindent szép sorban…

Az eső állandóan szakad. Viszont fura módon ez nekem mindig jól esik. Vidámabb leszek tőle, ilyenkor mindig olyan finom, tiszta illata van az amúgy is csendes városnak.

Az egyik lány csinált a csapatról képeket, csak úgy. Végre, eljött az idő, amikor tetszem egy fotón magamnak. Feltettem párat Facebookra és csak pozitív jeleket kaptam vissza 🙂 Nagyon jól esik ám hiú lelkemnek.

Scott… Nos, Scott egy nagyon jó baráttá vált, viszont van barátnője -aki piszok féltékeny rám- így nem találkozhatunk, csak a skype marad. Igazából nem is kell több belőle.

A szomszéd srác is alakul, tegnap átjött, mert túl sok kaját csinált és megvacsiztunk. Épp gyertyáztam, így odadobtuk őket az asztalra, begyújtottunk a kandallóba és átbeszéltük az éjszakát. Nagyon jól esett az, hogy valaki ennyire figyel arra, amit mondok és voltak témák, amikor szinte ugyanazt akartam mondani, mint ő. Viszont nemsokára megy HAZA. Én pedig maradok, tehát nem fenyegeti a veszély a lepedőmet a gyűrődésektől…

Vb