2010 szeptember 10. | Szerző: Beccy |

 Ma nagyon jó idő volt. Viszont ez nem hatott meg.

Kipróbáltam a kandallót. Lobog a tűz és kortyolgatom a kis tokaji aszúmat. Nem fogod elhinni, ITT lehet kapni aszút. Meg kékfrancost is 🙂 A kiírás szerint legalábbis az. Megmaradtam a tokajinál, szereztem körtét – na, az is from Hungary és megy a tankcsapda a gépről.

A nappalim ablaka egy parkra néz, az ablak alatt van egy kis beépített kucorgó. Annyira hangulatos, imádom az egészet úgy ahogy van.

De előjött az a nyavajás home sick. még egy hét se telt el és a HR közölte, most kéne eldöntenem, mikor megyek haza. Ugyanis havonta 5 napot otthon vagyok, amit fizet a cég. Megvették a repcsijegyem, október elején – amikor amúgy jöttem volna ki – megyek haza.

És a novemberit is, és a decemberit is és a januárit is….

Nem találom a helyem. Nagyon nem. A munkahelyen nagyon aranyosak a kollégák, holnap megyünk közösen sörözni. Persze mi csapatépítésnek hívjuk majd. Leegyszerűsítik. Tetszik a dolog. Bár azok a régi szép idők, amikor tandemeztünk…

És jó, hogy vártak vissza a régi barátok. Örültek – vagy csak nagyon jól megjátszották – annak hogy visszajöttem. De most nincs benne kihívás. Minden egyszerű és megszokott, mintha hazajöttem volna.

Szomszéd srác ma átjött, van-e kedvem bulizni velük. Nem volt. Ma punnyadás napot tartok. És egész hétvégén. Lehet hogy nemsokára le akartok majd beszélni a blogírásról? 🙂