2008 november 11. | Szerző: Beccy
Drága Mézgám és Édes Siccem!
Köszönöm a dijat, de ez nem fog menni. Már mindenki elkelt, mire én megkaptam:( Igy nem tudom továbbadni, ezért elnézést és rákézcsapkodtam az én kezeimre. Lusta desznyó vagyok. És valószinüleg soha nem is fogok megváltozni.
De ha már itt tartunk, akkor mutatok valamit én is a gyerekkoromból.
Izekre a sült krumpli jut az eszembe, a nagyim mindig úgy és olyan változatosan felfűszerezte, hogy nem birtunk betelni vele.
Szinek, tájak… nos az rengeteg volt, imádtunk csavarogni a családdal, és amilyen Beccy voltam akkor is, szerettem bepotyázni egy-egy kitrándulásra. Rengeteg helyen jártunk, mind a családdal, mind a barátaimmal. A legjobban mégis egy pici falut szerettem Mezőkövesd mellett, ami egy völgyben terül el. Tipikus vidéki hely, tele pletykás öreg banyákkal és idült alkoholistákkal, akik olyan sztorikat kanyaritottak rólunk, fiatalabbakról, hogy a barátok közt irója lenézhetne párszor tanácsokért…
De nem miattuk szerettem ott lenni. Hanem a naplemente miatt. Nyári esténként felmentünk a kertek végébe, a domboldalba és onnan néztük ahogy a nap eltűnik a látóhatár alatt. Mindig más volt. Vörös, arany, kék, felhőkből itt-ott elősejlő, és mindig gyönyörű… Hozzá madárdal és réti virágok illata. Szerelmek ize, első csók, első elcsent üveg sör, első nagy szerelem utáni bánat elfelejtése…
A sulival megvoltam. Nem voltam kitűnő, de mind általánosban, mind gimiben, mind fősulin jól elvoltam. Sok barátom volt, akikről azt hittem azok, de ahogy elmaradtak a közös házibulik-elköltöztem ugyanis a Egerből-sokan eltűntek az életemből.
Viszont akik megmaradtak nekem, azokra nagyon büszke vagyok, és azt hiszem ők is rám:)
És ha már ki lettem pécézve, akkor a hét dolog rólam:
1, Már kisgyerekként eldöntöttem hogy 25 évesen lesz saját lakásom a fővárosban, családom és egy baba útban lesz. Ebből a mai napra csak a lakás maradt meg. Túl sokat csalódtam ahhoz, hogy higyek abban, a hátralevő két évben megtalálom a nagy őt, aki gyorsan elvesz feleségül és beoázik valaki a képbe:)
2, Küzdök a céljaimért, mert a célok adják meg az élet értelmét. Nos ez a jelmondatom, habár gyakran nem hiszek magamban, és inkább hagynék csapot papot. Ilyenkor valaki mindig észheztérit. Többnyire…
3, A tenyérjegyeim szerint boszorkány vagyok, és igen, történnek velem hihetetlen dolgok néha, amiket megálmodok, vagy amikre erősen koncentrálok…
4, Szeretem a cheesecake-et:)
5, Nyüzsgök állandóan és mindig vannak új ötleteim, amikkel a barátaimat és a főnökeimet többnyire az őrületbe kergetem. Viszont néha ennek szöges ellentéte vagyok, imádok elmerengeni egy gyertyalángon és forró teát kortyolgatni teljes magányban.
6, Szeretem a hazámat, és a falra tudok mászni, amikor valaki úgy beszél más országokról, mintha ott kolbászból lenne a kerités. Mindennek van egy árnyoldala, de nem mindenki veszi észre:(
7, Szeretek olvasni. Imádom Merlét, Rajongok Choelóért és megvan az összes Vayvan Fable, többek között:)
Ágybazuhanás, eszméletvesztés, és mélyhorpasztás következik!
2008 november 11. | Szerző: Beccy
És én még azt hittem, hogy pincérkedni nehezebb. Bár lehet
hogy a hétfővel vannak a gondok. Kezdjük az elején. Miután észleltem, hogy az
egyetlen divatos dolog, ami rámjön, az a csizmám, felmerült bennem hogy talán
fogyóznom kéne. Amikor megláttam az edzőt, akkor tudatosult is bennem. Bár
most, hogy a fél arca be van sebesedve, még csúnyábban tud nézni. Amugy már
csak fél év és arcplasztikát kap, nagyon büszkén mesélte. Andrea is
megbarátkozott a helyzettel, a kicsi pedig nagyon természetesen veszi a
papáját, tehát hiba csak abban van, hogy alig mer kimenni az utcára. Ezért is
kellettem oda.
Mint hétfőn kiderült, beosztottakat kaptam. Két lányt és egy
fiút. Hétfőn terveket állitottunk, össze, hideghivásokat csináltattam velük,
amiket aztán kitárgyaltunk, finomitottunk a hibákon. Ma időpontokat kértünk,
irodát kerestünk… A csizmám sarka pedig csak kopik, és kopik. Mivel tűsarkú a
szentem, a macskaköves járdák és csatornatetők esküdt ellenséggé válltak. Még
van egy hónap hátra. Vagyis 36 nap és repülök. Addig ki kell okositanom a kis csapatot és
össze kell őket kovácsolni. Bár a mai nap után úgy éreztem, ha kötéllel
összekötöm őket, akkor talán közel állnak majd egymáshoz.
És amit most ide bekapartam, az is csak azt tanusitja, hogy
nincs energiám. Mi lesz hétvégén, amikor kedves edzőm elkezdeti velem az
edzéstervet…
Energiadúsabb hetet mindenkinek!
2008 november 9. | Szerző: Beccy
Nem szoktam (túl) sokat vásárolni. Főleg most, hogy behatárolja a légitársaság, hány kilóval utazhatom. Ez bosszantó. Egy 50 kilós utasnak ugyanannyit kell fizetnie a repülőjegyért, mint egy 120 kilósnak. Viszont ha már van fél kiló túlsúly a bőrönddel, akkor elő kell venni a pénztárcát. Téboly és mély depresszió.
Na jó, nem olyan nagy. Ugyanis ma rátaláltam az igazira! Gyönyörű, illik hozzám, formálható, szexi, elegáns… Nem húzom tovább a pattanásig feszült idegeket. Vettem egy magassarkú, magasszárú csizmát. Szerelem volt első látásra. Ugyanis lábbelit venni nem szeretek. Végig kell járni kétmillió boltot, mire talál az ember lánya egy árban, fazonban, méretben és praktikusságban is megfelelő darabot. Bár többnyire egyik másik elvemet cipőügyben feladom, most nem kellett.
Azon kivűl, hogy szuperjól néz ki, és kényelmes, van egy dolog, ami azonnal elvarázsolt. A szára sztreccses anyagból készült, tehát nagyon jól formálható a cipő. Úgy hajthatom, csűrhetem-csavaratom a szárát, ahogy épp aznap kedvem lesz hozzá. Már ma kipróbáltam 7 variációt. Csak azért ennyit, mert több nem jutott az eszembe.
Szóval Ő az.
Knee High Square Toe Stretch Boots
http://www.marksandspencer.com/gp/product/B001BFMWNQ/sr=1-9/qid=1226261470/ref=sr_1_9/277-6733833-8401354?ie=UTF8&node=83157031&m=A2BO0OYVBKIQJM&keywords=&mnSBrand=core&size=9&rh=&page=
És tényleg nem vásárolok sokat. Főleg nem az M and S ben, de van egy 50%os kedvezménykártyám. Még a gymes korszakomban kaptam az egyik tagtól. Ezért is jobb irodistának lenni, mint pincérnek. Minden tiszteletem azoké, akik tudják a felszolgálást évekig csinálni. Nekem nem menne.
Amugy épp most tervezem, hogy stilustváltok. Új haj, új rucik, új meló…
Legközelebb érdekesebb leszek, igérem. De most épp beleszerettem a csizmámba.
Take care és rózsaszin repülő elefántokat mindenkinek!
2008 november 9. | Szerző: Beccy
Valami kiment a fejemből. Mégpedig az, hogy ragyás fejjel, 7kiló felesleggel, a macifelsőmben nem vagyok igazán vonzó. Hatás? Magyar-német pasi 6 napja nem jelentkezik, amióta videóhivást használtuk. Figyi, valaki megtanitana magyarul?
Pénteken úgy voltam vele, minek nekem ez a drága, van helyette egy olyan olasz pasim, aki epekedve várja lényemet a táncparkettre.
Jézussal mentem el újra, és megigérte, hogy most nem fog eltűnni semmilyen szöszivel.
Nem tette. Pénteken egy vörös démont szedett fel. Én pedig csak tánciztam, tánciztam, és egy óra körül már annyira elegem lett, hogy nem jött az olasz, hogy lecsüccsentem. Ekkor tűnt fel, hogy valaki figyel. Scott volt a discóban. Kiment a fejemből, hogy tudhatja hol leszek.
Nem vacakolt azzal, hogy előadja mennyire hiányzom, csak simán lekapott. És olyan jól esett.
Az már nem, hogy a harmadik smaci körül észrevettem, hogy ott van az olasz pasi a közelben, aki vet rám pár morcos pillantást.
Lehet hogy nem kellett volna, lehet hogy hülyeség, lehet hogy … na neeeem, ezt az estét nem fogom megbánni. Úgy ölelt, mintha nem lenne holnap. ALig akart elengedni, csak ölelt, ölelt, ölelt… Reggel Scott lakásából mentem haza. Melóznom kellett volna, cirka fél órát késtem. És a főnök leüvöltötte a fejemet, hogy mit képzelek én, hogy késni merek, miközben szombatonként kong az étterem az ürességtől, és a többieknek nem segitek unatkozni? Tényleg. Ez egy klub étterme, és inkább hétközben sok a meló…
Még az arcomon volt az éjszaka mosolya, és nem akartam onnan eltüntetni. Tehát millios dolcsis mosoly fel, kötény és mellény le, fönök kezébe nyomása, egy gyönyörű, angol mondat kiejtésével, ami olyasmit jelent, hogy felmondtam.
Hápogott a fazon, és még utánamszólt, hogy nem kapom meg a heti jattomat. Ez borzalom, nem?
Nem. De le kell szoknom arról, hogy nekem semmi se drága, mert a végén otthon nem lesznek barátaim. Erre akkor jöttem rá, amikor az egyik munkatársammal az étteremből elmentünk “nézelődni”, és otthagytam a boltban az egész heti fizumat. Szegény lány olyan szemeket meresztett…
Nem vagyok gazdag, csak annyim van, Hogy tudjak venni egy kis lakást valahol Pesten, és ennyi. Ezért jöttem ide, és sikerült. Hurrá!
Vissza a történésekhez.
Elmentem a felmondásomat közölni szeretett edzőmhöz. Örültek nekem, Ő is, Andrea is, mini edző is. Olyan édesen tud mosolyogni, hogy az embernek kedve támad egyhez. Kár hogy nincs kitől…
Szeretett ex- és reménybeli leendő főnökömmel beültünk az irodába, és közölte hogy mi lesz a dolgom. Mivel egy hónapról van szó, és jelenleg borzalmasan nézek ki –szerinte, csak gyakorlunk, tervezeteket csinálunk, és marketingezünk. És edzünk, mert szégyeljem magam, hogy fel mertem szedni pár pluszt, miközben eddig én voltam az egészség hirnöke.
Pfuj.
Rossz Beccy!
Hétfőn kezdek. Iroda, nos az még nincs. Fél even belül kell beinditani a céget, hogy a biztositó fizessen. Tehát Andreáéknál dolizom majd, és kötelező a kiskosztüm. Ja, talán nem csak Scott olvassa a blogomat, hanem az összes régi tag, aki ezek után felkutatják a hadiszállásunkat, és megrohamoznak minket.
Féljek…?
Nos, az edző újra a főnököm, péntek este reményt adtam valakinek, akinek nem kellett volna, lassan megyek haza, és nem tudtam venni cheese caket.
Azt hiszem félek
Világbéke!
2008 november 4. | Szerző: Beccy
Na, ma este kiesett a csipszes zacsi a kezemből! Talán még emlékszik valaki, hogy elkezdtem pár hónapja németül újratanulni. Már a kezdeteknél, hogy legyen motiváció Scotton kivűl, elkezdtem chatelni. És ott volt Valaki, akivel mindenről szupijól el tudtunk beszélgetni, persze semmi rázósabb téma, inkább csak könyvek, kúltúra, (ne röhögj), időjárás, suli…
És ma felajánlotta, hogy mi lenne, ha skypolnánk egyet.
Az üveg pezsgő után eléggé közlékeny lettem, és igen. Beszélgettünk 2 hónap után.
Persze németül. Azt mondtam eddig magamról, hogy skót vagyok, ő pedig németnek állitotta be magát.
Ma kiderült, mind a ketten kamuztunk egy nagyot.
Magyarok vagyunk.
Ugyanis miközben beszélt, hátraszólt a barátjának, hogy aggyá má’ nekem is sört!
Szikra?
ÁÁÁÁÁÁÁÁ
Kissebb tűzijáték.
A romantika már csak ilyen…
És akkor
De lehet hogy ezt még mindig a pezsgő mondtatja velem.
Lehet hogy túl sokat iszom?
Megéri.
3 órára el tudtam felejteni Scottot.
Ez még nem szerelem, inkább valami…. Na tudod hogy mi!
Ha nem ,akkor sincs baj, mert még én se tudom.
Talán van egy kicsi.
Akivel ilyen jókat beszélgetek, azok többnyire a barátaim. És nem akarok egy ilyen hangú pasit barátnak, akivel annyira hasonló az izlésünk. De legalább megérkezett az az érzés, ami
Ha elmult a pezsgő hatása, akkor majd irok, hogy csak az alkohol volt-e vagy tényleg beindultak az endorfintermelő hormonjaim…
Take care, és világbéke!
2008 november 4. | Szerző: Beccy
Gondoltam irok valamit a blogomba. De csak nyávogás lett
belőle, hogy arról, hogy mennyire nem szeretek pincérkedni… Azt hiszem túl
sokat volt rajtam a macsakanős jelmez.
Macskanőre visszatérve. Olvassa valaki a blogomat, akit
mindannyian ismertek.
Mr Tökély felkutatta, megfenyitette és vallatásra
kényszeritette szegény igaz barátját, aki Beccy ágyacskájában mert tölteni egy
éjszakát.
Ma itt várt az ajtó előtt, egy csokor rózsával, egy üveg
pezsgővel és egy cheesecakkel.
Mondtam én, hogy olvassa! Csak nem sejtettem. Mr
felhasználói oldalamon talált rá a kedvencek közé berakott blogomra. Talán a
cime miatt kezdhetett bele. Azt, hogy honnan vette, hogy majd én a karjába
omlok, és megbocsátok mindent, arról fogalmam sincs.
…Talán ismer…
Arra viszont nem számitott, hogy már 11 kilót sikerült
magamra szednem! Egy hét alatt! Lassan le kell állnom a zabálásról, mert már
pont elértem a versenysúlyom.
Ez már viszont meglátszik. Ledöbbent, aztán azt hazudta,
hogy jól nézek ki. Honnan lehet tudni hogy nem mond igazat? Mozog a szája…
Tudom, tudom, rossz vagyok. És talán nem kellet volna
hozzábújni. A csók, na az jól esett, de az már tényleg túl sok volt. Több nem
történt, mert hivta az anyukája, hogy mit csinál épp.
Miután közölte vele, hogy épp engem engesztel, anyóspajti
beszélni akart velem. Ééééééééééééééés, ne haragudj a kicsi fiacskámra, mert
egyszer elkövetett egy ilyen iciripiciri kis hibácskát… blablablabla.
Bólogattam, letettem, és elküldtem Scottot a francba, mert ez már úgyse működik.
Ő is bólogatott, megcsillant egy kis krokodilkönnycsepp a
szemében, és elment.
Most eszem a sütit és iszom a pezsit. Egyedül. Ha már hordó
leszek, legyen bennem pia is.
Andrea amugy zaklat. Hogy hagyjam már a francba azt az
éttermet, és vegyem fel a csini kösztümömet, és kezdjük újra az egészet. Mert a
biztositó csak akkor fizet, ha feltámasztjuk a gymet. Persze nem az egészet,
mert szeretett edzőm még mindig maga alatt van. Csak a leisure részleget. Tény
és való, abból több jött be mint a bérletekből. Viszont a tárgyalásokat Gina és
én intéztük, tehát valamennyit át kéne adnom a megmaradt tudásomból.
Jó is lenne ez, de a probléma ott kezdődik, hogy 6 hét van
hátra… És annyi időre ugyan miért fogjak bele? Végig melózni akarok ezerrel, és
hullafáradtan hazaesni, mert nem azért estem Scott karjaiba, mert nem hiányzik.
De nekünk már nincs jövőnk. Sajnálom. Vége.
És egy hosszú nap után már nincs agyam ahhoz, hogy
szerződéseket és tervezeteket magyarázzak. Pedig jobb lenne.
Ennyi mára. Kezd hatni a pezsgőJ
Pusszancs mindenkinek!!!
2008 november 1. | Szerző: Beccy
A héten felszedtem 7 kilót. Ne kérdezze senki hogy csináltam, mert fogalmam sincs. Csak eszem és eszem és eszem. És elmegyek imerősökhöz, akik azt mondják hogy csontsovány vagyok és egyek már valamit, és én még mindig éhes vagyok.
Nyugi, nem várok babát, valószinüleg csak a hirtelen jött nyugalom és semmittevés hozza ki belőlem, hogy hajnali egykor képes vagyok elmenni egy olyan fish and chips-be, hogy a magyar ANTSZ már az utcáról benézve, azonnal örökre bezáratná a helyet…
A tulaj nagyon kedves, ajándék sütit is adott ma. Bár ha mindenki annyit költene nála mint én, akkor tuti hogy megvenné a legújabb A4-est. Nem a papirlapra gondolokJ))
A munkahelyemen az egyik szakács lányának fogadott, miután vittem neki egy kis pálinkát. Ebből adódóan elmentünk párszor sörözni, és olyan fullos reggeliket és ebédeket kapok, hogy régebben ennyi kajának csak a gondolatától jóllaktam.
Tehát kerekedek. És most volt egy nagy buli, amire az egész város hivatalos volt. Valójában semmi kedvem nem volt kimozdulni, de Jézus nagyon erősködött hogy menjek el vele, mert van egy olyan szuper kosztüm, amit must wear! Én voltam Catwoman, ő pedig Ironmen. Érdekes párositás, de nagyon vagány lett!
Bementünk 5 clubba, mire vegre meggyőzött, hogy menjünk el a kedvenc helyemre… ahol sajnos Scott veszély állt fent. Ez 4 vodkanarancsába került, de megérte. Neki, mert összejött egy helyes kis szöszivel, és nekem is, mert nem találkoztam Scottal és fergetegeset táncoltam egy olasz sráccal. Bocsi Bruni, de annyira istenien nézett ki a pasi, hogy nem hagyhattam ki. És nem csak a vodkák beszélnek belőlem!
A tequilák is…
Semmi más nem történt, csak táncoltunk, és átölelt, és lassúztunk, és volt egy olyan csók, amire nagyon jó visszagondolni. Sajnos a drága másnap ment dolgozni, és megbeszéltük hogy jövőhéten ugyanott…
Igy én maradtam táncizni, és élvezni hogy még nem látszanak a hurkáim a bőrszerkómban. Azt est folyamán még boxoltunk a pokol fiával, találkoztam Michael Jacksonnal, aki egy buli erejéig összeállt, csináltam pár fotót Simpsonnal, próbáltam kitalálni hogy a nőnek öltözött pasijelmezben tényleg lány van-e, megijjedtem dart wödörtől, és találkoztam egy régi ismerőssel, Scottom egyik jóbarátjával. Ő kisért haza, és végigbeszélgettük az utat hazafelé. Jézus felszivódott a szöszivel, és mivel hajnali háromkor lehetetlenség taxit fogni a városban, halálra itéltem a vadiúj csizmámat. Olyan magas sarkai vannak, hogy mint kiegészitőt, egy létrát is adtak hozzá.
Nagyon dögös voltam. A kisérőm pedig annyira el volt ázva, hogy megsajnáltam és megengedtem neki, hogy nálam aludjon. Kibéreltem a nappalit, és jól kialudtam magam a kanapén. Másnap kicsit ijjedt feje volt a fazonnak. Nem azért, mert meglátott smink nélkül! Csak nem tudta, miért aludt ő az én ágyamban.
Kapott egy jó erős kávét és magyarázatot arra mi is történt. Hálából megölelgetett Mr Nagyon helyes, ami nagyon jól esett. Mint egy eredeti macskanő, bújós vagyok ám, és sajnos hiányzik valaki, akinek dorombolhatnék. Már csak hat hét, már csak hat hét, már csak hat hét…
És depihegyek, mert annyi jó pasit találtam tegnap, hogy áááááááááááááá, és pár órára úgy éreztem, hogy még nem akarok hazamenni. Hiányozni fognak a parkok, a füstmentes bulihelyek, a barátok, akik elrángatnak otthonról, ezzel esélyt adva a gombáknak, amiket nem akarok hajnali 5kor lekaparni…
Amugy van egy jó hirem! Eltűntek!!!! Lehet nem birják azt az átható ópiumszagot, ami a füstölőkből megmaradt.
2008 október 29. | Szerző: Beccy
Akkor most jön a szennyes, csak hogy ne tünjek érzéketlen dögnek.
Scott nagyon anyás volt, és hatalmas mázlista. A dolgok csak úgy megtörténtek vele, nem kellett sokat tennie azért hogy jó legyen az élete. Jó családba született, csini pofival, jó génekkel, anyuval, aki mindig nyaggatta hogy tanuljon, végezze el az egyetemet, és végül az ország egyik legnagyobb bankjába vezető beosztásba juttatta egyszem fiacskáját. Csajoznia se kellett, vagy felszedte az arra érdemes személy, vagy a barátokkal itta le magát a sárga föld alá. Barátok voltunk, és csak azért jöttünk össze, mert kissé pityókásan felhivtam, hogy hagyjon békén, mert szeretem…
Nem voltak vitáink a három hónapunk alatt, csak nyaggattam, hogy mondja már el a kis önálló véleményét dolgokról. Az az igazi na arra ráérünk arra még emberke, aki helyett anyu vagy barátnő megcsinál mindent. Na jó, majdnem mindent. Megőrzi a látszatot arra, hogy Ő mr Tökély.
Ez a Mr Tökély a vasárnapi vitánk után elrohant otthonról. Nem volt semmi F-es szó, repülő csészealjak, vagy egymás túlüvöltése, egyszerüen összekaptunk pár elhallgatott dolgon. Nem csak a magyar nyelvel kapcs, de tényleg nem akarok annyira szennyest teregetni. A lényeg, egy ilyen vitát egy normális kapcsolat simán átvészel.
A miénk nem tette.
Őskótossága elrohant délután ötkor, és hajnali 3-kor esett haza matt részegen… a kis tanitónénijével.
Megvigasztalta a csaj.
Hangosan, és kétszer…
A másik szobában voltam, mert bennem maradt a tüske.
Nem mentem ki a szobából, inkább bementem a szobából nyiló fürdőszobába, hogy ne halljam azokat a bizonyos hangokat…
A második menetnél valamin összekaptak, a csaj 10 perc alatt elrohant, és Scott bejött a szobába. Hallottam ahogy a nevemen szólit, de nem akartam hogy lássa, ahogy véresre bőgtem a szemem. Kiment. Reggel elment dolgozni.
Összepakoltam a dolgaimat, és szinte az első szobahirdetésre igent mondtam.
Este hivott, hogy miért tűntem el a lakásból, hol aludtam és miért hagytam ott a medálokat amiket vettünk egymásnak.
Mert állitólag bedobott egy két sört a haverokkal, aztán EGYEDÜL hazajött, és nem voltam otthon.
Lefagytam azon, hogy ilyen kétszinű, és hogy ilyen folyékonyan hazudik.
Nekünk már nincs jövőnk.
Nem léptem rajta túl, inkább csak próbálok újra az lenni, aki voltam. Gyűjtögetem az erőmet, megvettem a repcsijegyemet decemberre, és dolgozom egy étteremben napi 12 órát. Nem akarok jobb munkát most. Csak dolgozni látástól mikulásig, hogy este hulla fáradtan bezuhanjak az ágyba és ne legyen erőm gondolkodni.
That’s itL
2008 október 26. | Szerző: Beccy
Üdv Mindenkinek!
Érdekes lenne az életem? Háááát, inkább csak ritkán irok a blogomba, és nem birok megmaradni a hátsómon.
Sajnos történések vannak.
Az egész úgy kezdődött, hogy anyóspajtás múlt hét vasárnap este felhivott, mert ottfelejtett valamit a lakásban. Báááár, mindig ott szokott hagyni valamit, hogy ennek az ürügyén hazacsalogassa a fiacskáját és velem órákat csacsogjon. Aranyos volt, semmi gond. Aggódott, hogy mi lesz ha elköltözöm Magyarországra. Elárultam hogy már mindent tudok, Scott elmondta, jön velem. És hogy csak miattam tanult meg magyarul.
Nos, itt egy mély hallgatás. Anyós közölte velem, hogy Scott bizony beszél magyarul, mert a nyarakat a Balcsi mellett vészelte át régebben a család… És Ő csak arról tud, hogy távkapcsiban leszünk, nem arról, hogy elhagyja az országot…
És jött a számonkérés. Nem akarta itthagyni Skóciát, csak azért mondta hogy ne rohanjak a világnak. A hétvégék a csajjal? Nos, az bizony azért volt, mert tényleg meg akarta kérni a kezem, de ennyi az egész.
Itt bizony kiborult a bili, és feljött minden. Tőlem is, tőle is. Nem vagyok tökéletes, de Ő sem az. Két világ vagyunk, amik találkoztak, és most már vége.
Szingli vagyok. Vannak dolgok amiken nem akarok változtatni, de nem akarom itt kiteregetni a szennyest. Scottól elköltöztem. Már hétfőn találtam egy kis szobát, igy van hol laknom.
Elsőre azt mondtam, hurrá, mert amugy rendben van a lakás. Egyetlen dolgot kivéve. 2 nap alatt olyan szinten elboritotta a falat a penészgomba, hogy az hihetetlen. Szóltam a főbérlőmnek, aki tud a dologról, sajnálja meg minden, oldjam meg.
Egy hét harc a penésszel. Kérdezz bármit! Úgy érzem tudom a választ. Egy hét alatt sikerült-vagyis eddig úgy tűnik -eltüntetni a szürke penészt. Viszont a bolyhos fehér brrrr 3x visszakerült a falra. Elsőre kezdtem gombaölővel, aztán hypóval, aztán sóval, ma ecettel… Egyszer úgyis megtalálom az igazit. Gombaölőben és pasiban is.
Szerdán olyan szinten eltompultan, hogy hihetetlen. Az a tipikus namostugrokkiazablakon érzés. Andrea szerint a penész depressziót okoz. Illóolaj, vagy füstölő? Nos, a pára vonzza a gombát, igy kiképeztem magam a füstölőkből.
Itt megemliteném, hogy nem dohányzom, és nagyon nem birom a füstöt. De a cél szentesiti az eszközt! Jelenleg 8 különböző illatom van. Nagy kedvenc az ópium:) Csak az illat, no para! Bár nagyon jó hangulatom lett tőle, és a depresszióm is elszállt. És nagyon fitten tart ám!
Emlékszik még valaki a szuperérzékeny tűzriasztókra? Nos, ami ebben a lakásban van, az eléggé aktiv. Bár nem hiszem hogy a szomszédok örültek hogy hajnali 11kor szétszirénáztattam a házat!
Új lakó vagyok. Valahogy fel kellett hivnom magamra a figyelmet! Nem ez lett volna a cél, de semmi gond. 3 perces csendzavarás után találtam meg a létrát és másztam fel, hogy lekapcsoljam.
SENKI NEM JÖTT KI A FOLYOSÓRA
Ennek egy részben örültem, nem akartam több konfliktust az életembe. Viszont elgondolkodtatott. A gym 1 óra alatt PORRÁ égett. 15 perc elég volt ahhoz, hogy az egész lángokban álljon. Tehát ha egy sziréna beindul, és 10 perc mulva se mászik ki a szomszéd, akkor önkényesen bentég…?
Persze moderálom magam. A skótok még mindig a tökéletesség mintaképei…
Take care! És nyugi. Most minden tökéletes. Bár lehet hogy csak az ópium mondatja velem…
2008 november 23. | Szerző: Beccy
Cim, Skótos Terézanyu. MI igaz? Nem szingli, nem jófej
főnök, és nem boldog lány. Utáljatok ti is, mert csak akkor nézek tükörbe,
amikor muszályból sminkelek. Nem vagyok magamra büszke. Vegyük sorra.
1, Pasi. Hmmmmmm. Scott, édes ölelések, hatalmas igéretek,
lefoglalt csak odaúti jegy Budapestre, önszántából. Változna és változott, csak
értem. A kérdés, meddig? Talán az vitt vissza, hogy szeretem, talán a magány,
talán a tél, talán a visszatérő penész a falon. Nem tudom. Hitegetem őt is és magamat. Meddig? Még 3 hétig biztos.
2.Édes(?) otthon hireket közvetit, nem túl jókat. Mennék is
haza, maradnék is, de leginkább a világ végére szaladnék, elbújnék, és
próbálnám magam kevésbé utálni.
3.Munka. Nos, itt egy másik kérdőjel. 2 hete próbálok csapatot
épiteni, sikertelenül. Olyanok a jövő gymes arcai, hogy egy banya főnök lettem.
Nincs kávészünet, nincs elcsent toll az irodából, nincs suttyomban fénymásolt
receptek anyunak, nincsennek sztorik ebéd alatt, nincs péntek esti buli se.
Hidd el, mindent megpróbáltam, de négy olyan tökéletes emberrel kerültem egy
irodafedél alá, akik meg vannak győződve arról, hogy ők tojták a spanyol
viaszt. Az első együtt töltött hét után kialakult bennem egy reflex, ami arra
ösztönöz, hogy mindenben megtaláljam a rosszat, és kioktassam őket
egyenként mindenről.
4 Lusta is lettem. Nem főzök, nem mosok, nem takaritok.
Viszont zsörtölődöm, nyafogok és morgok. A következő cim inkább skót sárkány,
vagy nessie visszatért…
5. ide is kéne valami. Jövő? Nos, az ami nagyon nincs. Sorra
mondom le a Budapesten és vidéken tartott partikat, amikre már most hivatalos
vagyok. Munkakeresés? Káosz. Félek hogy nem találom meg az igazit. Igazi pasit
pedig nem tudom elűzni. Scott nem illik bele anyu pörköltszagú konyás idiljébe.
Félek hogy már én se. Azt hiszem elszállt velem a ló, túl messzire. Talán ha
hazamegyek, és jó alaposan pofira zuhanok, felkelek-megint, akkor talán az
leszek, aki akkor voltam amikor az akartam lenni aki most vagyok.
Take care, and much more fun…
Oldal ajánlása emailben
X