2008 november 11. | Szerző: Beccy |

És én még azt hittem, hogy pincérkedni nehezebb. Bár lehet
hogy a hétfővel vannak a gondok. Kezdjük az elején. Miután észleltem, hogy az
egyetlen divatos dolog, ami rámjön, az a csizmám, felmerült bennem hogy talán
fogyóznom kéne. Amikor megláttam az edzőt, akkor tudatosult is bennem. Bár
most, hogy a fél arca be van sebesedve, még csúnyábban tud nézni. Amugy már
csak fél év és arcplasztikát kap, nagyon büszkén mesélte. Andrea is
megbarátkozott a helyzettel, a kicsi pedig nagyon természetesen veszi a
papáját, tehát hiba csak abban van, hogy alig mer kimenni az utcára. Ezért is
kellettem oda.

Mint hétfőn kiderült, beosztottakat kaptam. Két lányt és egy
fiút. Hétfőn terveket állitottunk, össze, hideghivásokat csináltattam velük,
amiket aztán kitárgyaltunk, finomitottunk a hibákon. Ma időpontokat kértünk,
irodát kerestünk… A csizmám sarka pedig csak kopik, és kopik. Mivel tűsarkú a
szentem, a macskaköves járdák és csatornatetők esküdt ellenséggé válltak. Még
van egy hónap hátra. Vagyis 36 nap és repülök.  Addig ki kell okositanom a kis csapatot és
össze kell őket kovácsolni. Bár a mai nap után úgy éreztem, ha kötéllel
összekötöm őket, akkor talán közel állnak majd egymáshoz.

És amit most ide bekapartam, az is csak azt tanusitja, hogy
nincs energiám. Mi lesz hétvégén, amikor kedves edzőm elkezdeti velem az
edzéstervet…

Energiadúsabb hetet mindenkinek!