2008 szeptember 27. | Szerző: Beccy |

Hétfő. Hidegebb volt, mint Edinbráááában. De nem én hoztam a
rossz időt, az bizony már előttem itt volt. De elvittem! Jelenleg itt szakad az
eső…

 

Vissza a “nyaralásomra”. Vidéken élnek a szüleim, igy
igénybe vettem a MÁV kényelmes, tiszta, kulturált utasszállitó szolgáltatását.
Megfogadtam, nem panaszkodom. Jó volt az út.

 

Anyuék kijöttek elém a vasútra. Itt Petőfi verset akartam
szavalni, tudjátok, azt a “mit mondok majd neki”, elképzeltem, ahogy repül majd
felém, és jajdehiányoztálhogyvagy tipusú költői kérdések.

Nos. 10 méterről kiszúrta a Potter jelet a homlokomon, ami
szerintem már nem is látszik, és jöttek a vallatások. Szerencsére hamar
megnyugodott, és jöttek az ölelések, kérdések, otthon a finom hazai füstölt
husis bableves és rakott krumpli, somlói…

Rokonok, régi ismerősök (senki más nem vette észre, hogy a
varázslótanonc jött haza…lehet hogy anyu olvassa a blogom…???)

Kutyasimizés és ebből kifolyólag ruhaváltás naponta 6x.

Rekordmennyiségű étel elfogyasztása.

Alkoholmegvonás.

Szex és New York.

Ebéd és vacsifőzés.

1 kocsmázás.

Barátok közt megtekintése nyelvművelés céljából.

Megtanult szavak: HagyjukJ))

Elmesélni, mi történt velem egy év alatt (őrület milyen rég
voltam otthon…)

Ennyi fért bele 3 napba.

Aztán irány Eger- Marcipánia megtekintése.

Szuper volt. Egert imádom. Olyan mint Edinburgh. Zöld, csendes, ódon-utóbbira egy
naaaagy sajnos. Miért nem változott semmi az elmult 5 évben arrafelé? Legalább
egy restaurálás, vagy valami ilyesmi…

A muzeum viszont fantasztikus volt. MINDENT megörökitettem.
És az csak a véletlen műve, hogy mindig az italos marcipánszobrok mellett
vagyok lefotózva!

Voltunk barátosnőmmel Árkádiázni is. Ez a kedvenc kávém, és
a Görög kávézóban, a Dobó tér felett istenien tudják elkésziteni.

Most sem csalódtunk. Aaaaaannnnnyyyyyiiiiiiirrrrrraaaaaa jól
nézett ki, hogy az elfogyasztása helyett inkább elkeztük fényképezgetni.

Persze mikor észleltük, hogy kezd kissé szétcsúszni, gyorsan
elpusztitottuk.  

És fel Budapestre. Pestet azért szeretem, mert nyüzsög, minden van, modern és
régi egyszerre, nagy és sokszinű. És azok a szép diákévek, a barátok, szerelmek…

Most nagyon öregnek érzem magam 😀